Frontélmények gyermekszemmel

Sokan és nagyon szépen megfogalmazták már, hogy milyen fontos dolog egy nemzet életében saját múltjának ismerete. - Historia est magister vitae. Ez a "história" azonban legalábbis nálunk két nagy rétegből áll: a hivatalos és a köznapi történelem-tudatból. És ez a kettő sajnos ritkán fedi egymást. A dolgot az teszi ilyen bonyolulttá, hogy a mi történelmünk (is) tele van ellentmondásos eseményekkel és hősökkel. Az emberek pedig hajlamosak arra, hogy a múlt felett is ítélkezzenek, és szeretnék eldönteni, hogy kinek volt igaza. Csakhogy: ahány rezsim, annyi igazság, mivel a maga szempontjából mindegyiknek "igaza van", a maga módján mindegyik jót akart: Dózsa és Verbőczy, Rákóczi és Pálffy, Kossuth és Görgei, Kun Béla és Horthy, Szálasi és Rákosi, Kádár és Nagy Imre mind-mind nemzetmentőknek, a nép jótevőjének tartották magukat és híveik is meg voltak győződve saját küldetésük fontosságáról és igazáról.