Frankenstein (sci-fi)

Megismerni a jövőt, megfejteni az emberi sors, a születés és a halál titkát, szert tenni arra a bizonyos végső ismeretre, tudomá­nyos lehetőségek híján akár az asztrológia eszközeivel, az amulett-, a talizmán- vagy a drágakőjóslat felhasználásával is, bármi áron is - nincs ennél ősibb emberi kívánság. Kontra Sándor azonban hisz a tudomány­ban, zseniális ötlete révén ő racionális mód­szerekkel jut el a titkok kapujáig. Mesébe illő, 300 millió dolláros örökségén felvásá­rolja a világ összes keselyűjét, letelepíti őket az Alföldön, majd a keselyűfarm mel­lett laboratóriumot építtet: kutatói derítsék ki, mi az a rejtélyes tulajdonság, amelynek birtokában ez a kizárólag dögökkel és te­temekkel táplálkozó madár szinte téved­hetetlen biztonsággal megérzi, ki mikor hal meg. A gondosan őrzött telepen öt világrész legjobb tudósai látnak munkához, dolgoz­nak éjt nappá téve, míg fel nem fedezik ennek a tulajdonságnak a hordozóját egy hormonban, ötvenezer keselyű agyából gyűlik össze azután az a néhány csepp fel­mérhetetlen értékű váladék, amely egy öt­letes szerkezetbe foglalva, mindenki leg­nagyobb megdöbbenésére, 1984. június elsejének tizennegyedik órájában nem ke­vesebbet jelöl meg, mint a világ végét. Termonukleáris összecsapás, természeti katasztrófa következik be, vagy egy új, ed­dig ismeretlen vírus leküzdhetetlen táma­dása indul meg ezen a napon? Kontra Sándor ellentmondások feszült­ségében él, holmi modern Faustként rejt­vénynek tekinti a világot, amelyet minden­képpen meg akar fejteni, létének ez egyet­len értelme és feladata. Űgy érzi, bekerí­tette a sors, a szabadító tudás utáni vágy űzi, célját elérendő, az ismeretszerzés leg­különfélébb eszközeihez folyamodik: ol­vas, tanul, utazik, kísérletezik. Városszo­ciológus, de verset, prózát, drámát és filmet is ír, szerelmet szerelemre halmoz, legjobb barátait is sokkírozza, hogy reakcióikat le­mérhesse, míg egy megvilágosító erejű álomban fel nem rémlik előtte az indiai vesztőhely, ahol a kivégzéshez elővezetett gyilkos fölött, a megfellebbezhetetlen tudás fölényével, méltóságteljes köröket leírva jelennek meg a dögkeselyűk. Hernádi Gyula új regénye kettős élmény­nyel szolgál az olvasónak. A rövid vágások­ban kibontakozó cselekmény vérbeli sci-fi, a műfaj minden bizonnyal legidőszerűbb és leginkább gondolkodásra késztető lehe­tőségeit valósítva meg. A sok helyt krimi­izgalmakat sem nélkülöző események mö­gött azonban egy konfliktusokban bővel­kedő, jellegzetesen mai értelmiségi karak­ter és magatartás is felrajzolódik. Az író kivételes láttató erővel és nagy intellektuá­lis érzékenységgel alkotja meg hőse jellem­képét, s követi Kontra Sándort az útján, egészen az utolsó pillanatig, amikor a frankensteini végzet rajta is beteljesedik.