Francois Villon balladái Faludy György átköltésében (Teljes kiadás)

BALLADA A SENKI FIÁRÓL Mint nagy kalap, borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség, s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s lehelletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Fagyott mezőkön birkóztam a széllel, ruhám csupán egy fügefalevél, mi sem tisztább számomra, mint az éjjel, mi sem sötétebb nékem, mint a dél. A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, ahogy a temetőkben nevetek, enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek. Fehér derével a halántékomra s veres hajamra már az ősz feküdt, és így megyek, fütyülve egymagamban, megáldva és leköpve mindenütt. 5 Vissza Tartalom Ballada a senki fiáról 5 Nyári ballada a szegény Lovise-ról 7 Rablóballada a vörös Coquillard-ról 10 Ballada a múlt idők dámáiról 13 Ballada a kalózok szeretőjéről 16 A haláltánc-ballada 20 Chanson a párizsi szépasszonyokról 26 Négysoros vers 29 Ballada a parlamenthez 30 Kerítőballada Villonról és a kövér Margot-járól 33 Levél Jehan de Bourbon herceghez 35 Szerelmes ballada d' Aussigny Yssabeau-nak 37 Ballada a brabanti borbélyról 41 Ballada hűtlen barátnőmről, Cileáról 45 Könyörgő ballada szegény Borissza Jehan Cotart lelkéért 48 Ballada a szép fegyveresmesterné vénségéről 52 Az akasztófavirágok balladája 58 A testamentum 63 Rövid biográfia 82 Az utolsó szó jogán 89