Források és stratégiák. A II.összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpózium előadásai, Székelyudvarhely 1997. augusztus 21-22. ( Múltunk könyvek)

Olvasatlannak tűnő, kitűnő állapotban. Csíkszereda - Részlet: "Kisebbség és külpolitika Egy kisebbség szervezkedésének, önmegőrzésének lehetőségeit és korlátait több tényező befolyásolja. Hogy csak néhányat említsek: az adott kisebbség társadalmi struktúrája, polgárosodásának foka, történelmi, szellemi, erkölcsi hagyományai, politikai tagoltsága, az adott ország kisebbségi politikája, toleranciája, a nemzetiségi kérdés nemzetközi súlya, s nem utolsósorban az anyaország kisebbségtámogató külpolitikai lehetőségei. Előadásomban ez utóbbi szempont vázlatos számbavételére vállalkozom a délvidéki magyarság két világháború közötti története kapcsán. A szerb és antantcsapatok 1918. novemberi délvidéki bevonulásával, majd az újvidéki Nagy Szláv Nemzetgyűlés november 25-i határozatával a Délvidék elszakítása, elszakadása lényegében befejezett ténnyé vált. A békeszerződések aláírásáig ugyanakkor a terület államjogi helyzete rendezetlen maradt: a belgrádi katonai egyezmény (1918. november 13.) a Bácska, Bánát polgári közigazgatását a magyar szervek hatáskörébe utalta, az újvidéki Nemzeti Tanács viszont ezzel a feladattal a helyi tartományi kormányt, az úgynevezett Bánát, Bácska, Baranya Nemzeti Igazgatóságot bízta meg. Mint ismeretes, a szerbek által megszállt Pécs, Baranya egy része, Baja és környéke is a Nemzeti Igazgatóság hatáskörébe került. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az SZHSZ Királyság kikiáltásával (1918. december 1.) Belgrád a sajátjának tekintette az említett részeket, bár külpolitikai okok miatt a Nemzeti Igazgatóságot csak szóban ismerte el, ami Újvidék és Belgrád között számos feszültség forrása lett. Egy kérdésben azonban mind a helyi, mind a központi hatalom egyetértett: gyors ütemben meg kell kezdeni a terület nacionalizálását."