Forradalom az Isten háta megett, és egyéb viszontagságok

Olyan visszaemlékezést tarthat kezében az érdeklődő olvasó, amely történelmünk egy rövid, de kiemelkedő korszakáról, hosszú ideig titokban tartott, elhallgatott, sőt tényeiben elferdített és hazugságokkal leplezett, néhány napos, világot megrengető eseményeiről ad hiteles tájékoztatást maga a cselekvő résztvevő, a forradalmár. Az események után 33 évvel vetette papírra átélt élményeit, tudatos tetteit az a személy, aki soha nem készült hősnek, csak azt tette, amit az akkori helyzet diktált, az egyszeri és megismételhetetlen élet kikényszerített. Olyan ember visszapillantása ez a forradalmi eseményekre, akinek igen sokat köszönhet az "Isten háta megetti" Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár megye. Olvasva a résztvevő emigrációs magányban, forrásokat nélkülöző, csak a saját élményekből táplálkozó visszaemlékezését, egy tiszta forradalom képe bontakozik ki előttünk. Egy olyan forradalomé, amely a szabadságjogaitól megfosztott ember szabadság és függetlenség iránti vágyának nyitott teret. 1956. október 23-án az elnyomott magyar nép a ráerőltetett, idegen államszerkezetnek, a pártdiktatúrára épülő úgynevezett sztálini modellnek mondott nemet. Szabolcs-Szatmár és benne Nyíregyháza népe együtt érzett és szenvedett az ország népével. A pesti megmozdulások és a szomszédos megyékben lezajlott események hatására néhány napos késéssel ugyan, de Nyíregyházán is bekövetkeztek azok az események, amelyek forradalmi változásokat eredményeztek. Kabay Dezső visszaemlékezéséből, egy cselekvő és fontos posztot betöltő forradalmi szereplő szemszögéből követhetők nyomon azok az események, amelyek e térségben is megrengették a világot. Emlékezése előszavában leírja azt a folyamatot, amely 1956. október 26-hoz, a sztálinizmus felszámolásához vezettek. A nyíregyházi társadalom széleskörű bevonásával létrejött ideiglenes munkástanács hatalomátvétele egy helyi népfelkelés néhány órás, elsöprő erejű megnyilvánulása volt.