Földi és égi misztériumról

Jakob Böhme (1575-1624) rendkívüli alakja az európai vallásbölcseletnek: egyszerű csizmadia létére olyan átlényegítő szintézisét alkotta meg a keresztény misztika, az alkímia és a kabalisztika legjobb hagyományainak, amely látomásos erjével, izzó láva módjára hömpölygő nyelvezetével egyedülálló szinte az egész német irodalomban. Böhme - mintegy sugallat hatására - a természet titkainak a legmélyéig hatol, minden létezőben felismeri az ellentétes minőségek összefonódását; központi témája a teremtés örök-egy pillanata és titka, az isteni lényeg teremtésen túli és teremtésben megnyilatkozó természete. ,,Nem azt mondom, hogy Isten a természet, még kevésbé a földből kihajtó gyümölcs; hanem: ő ad erőt minden életnek, jónak is, rossznak is, kinek-kinek kívánsága szerint. " Böhme teozófiájának hatása nyomon követhető a romantikától Hegelen át a 20. század számos szellemi áramlatáig. Magyarországon ezidáig Hamvas Béla volt az egyetlen igazi felfedezője és méltatója. Kötetünk a terjedelmes böhmei életműből ad válogatást. Magyarul először találkozhatunk önálló kötetben a ,,görlitzi varga" a Philosophus Teutonicus lenyűgöző gondolatvilágával.