Földet ér vándorlásunk (Versantológia)

Előszó Régi szeptemberi emlék: a kollégiumi faliújság versekkel teletűzdelve, népművelő szakos hallgatók bemutatkozása. Azóta is sokszor megtapasztalhattam, hogy a népművelés hivatásos művelőiben milyen erős az önkifejezés igénye. Mi másnak lenne tulajdonítható, hogy került már ki a szakmából szobrász, filmrendező, színházi szakember, szerkesztő és újságíró. A kollégák közül legtöbben mégis talán a költészet vonzásában élnek, jónéhányan a szélesebb közvélemény megbecsülését is élvezik. Népművelés és költészet ilyetén "személyi összefonódásával" magyarázható, hogy a Magyar Népművelők Egyesületének elnöksége örömmel vállalta: megjelenteti a népművelő költők antológiáját. Az első évtizedhatárhoz érkezett egyesület (alapíttatott 1979-ben) ebben a formában is jelt kíván adni a szakma belső világáról, mert e kötet bizonyára egy érdekes, szép, emberközeli hivatásról szóló lírai jelentésnek tekinthető. Ajánlom minden versbarát megtisztelő figyelmébe.