Filozófiám története

Heller Ágnes nem bíz semmit a véletlenre, sem másokra. Ebben a 80. születésnapjára megjelenő könyvben önmaga kutatójaként és filozófia-történészeként tárta és mérte fel egy roppant életmű termését, amely történetesen a sajátja. Kivételes autenticitását ki is vitatná, hiszen olyasvalaki reflexióiról van szó, akihez ez az életmű a legközelebb áll. Heller Ágnes gondolkodói bátorságára vall, hogy erős lélekkel és kellő távolságból élte és olvasta újra az életművét, hogy azt kritikus attitűddel összegezze. Maga tartott szigorú rostát felette, hogy mit tart belőle - ma - értékállónak, s mit nem. Filozófiai regényt tarthatunk a kezünkben, mégpedig olyan regényt, amelyben életrajzi tényeket nélkülözve, pusztán a gondolatok fejlődése köré építi narratíváját. Ez a "fejlődés"-regény négy, 15 éves szakasz - fejezet - pillérére támaszkodik. A "tanulóévek" során felfedezte és kipróbálta a születésével kapott képességeit - a mester, Lukács György műhelyében. "A dialógus évei" a Budapesti (Lukács) Iskola közösségi munkájáról és eredményeiről számol be. "Az építkezés és az intervenció évei" fejezet azt a szakaszt világítja meg, amelyben - magányra ítélve vagy áldva - felépítette filozófiai rendszerét. Pontosabban "dekonstrukciós" eljárás alá vette mindazt, ami idáig történt vele - olvasmányai és egyéni gondolkodása terén. Ezzel párhuzamban - férjével, Fehér Ferenccel - a szocialista rendszer átélt tapasztalataira építve, a baloldali rendszerek átható kritikáját is nyújtották. A napjainkkal záródó "Vándoréveim" a nagy filozófiai (etikai) építkezést követő sokfelé kalandozó kirándulások számbavétele, az irodalomelmélet, és a "bibliai filozófia" területeiről is. Szabadon és színpompásan, túl a nagy építkezés terhén. A következő periódushoz, amelynek szálai és irányai már fölrajzolódnak, sok sikert és egészséget kívánunk - 120 évig.