Feynman szivárványa

Leonard Mlodinow 1981-ben szerezte meg fizikusi doktorátusát a Berkeley Egyetemen, és azonnal a California Institute of Technology, a természettudományok híres fellegvára földszintjén találta magát, Richard Feynman és Murray Gell-Mann szomszédságában. Miután néhány hétig szorongva várta, hogy kiderüljön, valójában nem is őt akarták felvenni, és csak tévedésből került oda, úgy döntött, él a lehetőséggel, és megpróbálja attól az embertől megtudni, mi a dolga a tudományban és az életben, akinek hatására fizikus lett. Így kezdődött beszélgetéssorozata Richard Feynmannal, amelyből ez a kötet íródott. A súlyos beteg, élete vége felé közeledő Feynman és a zöldfülű kezdő beszélgetéseiből - tudományról, kreativitásról, szerelemről, matematikáról, boldogságról, Istenről és a művészetekről - csak úgy süt a hedonizmus. Feynman szerint csak azzal érdemes foglalkozni az életben, ami szórakoztató, és csak az szórakoztató, amire kíváncsiak vagyunk, csak azt érdemes csinálni, amiben biztosak vagyunk, és egyáltalán: csak saját magunkra érdemes hallgatnunk. A vívódó pályakezdő nemcsak Feynmannal beszélget, hanem a másik Nobel-díjassal, Murray Gell-Mann-nal, és számos kollégájával is, akiknek szavaiból mind-mind másféle szakmai és emberi választások, pályák rajzolódnak ki. Mlodinow végül rádöbben, hogy a sikerhez, a boldogsághoz és az elégedettséghez még a Nobel-díjasok esetében is számtalan út vezet.