A ,,Feszegetem a Határainkat" szándékoltan nem tudományos mű, ám egyrészt tudományos igényű alkotás, másrészt a mai napig a bőrünkön érzett rideg, élményszerű valóság.
A szerző célja egyszerűen a bemutatás, riportalanyai szemén keresztül a láttatás. A kör, amelyhez szól, elég széles ahhoz, hogy ne merüljön feledésbe: ma is köztünk élnek az akkoriak leszármazottai és velük együtt mi is magunkban hordozzuk a történelmi események velejét a megsebződéstől a hegesedésig.
o S hogy gyógyultnak minősülhetünk-e?
,,Nem hinném. Bár a témáról sokszor, sokan szóltak különféle módon, a fejekben és szívekben feldolgozatlan, mert ez az örökség feldolgozhatatlan".
Ezért az újabb szó nem lehet sohasem sok, főként, ha ilyen tiszta, emberi hangon szólal meg...
*
,,Budapesten születtem, 1981-ben. Kisgyermekkoromtól fogva sokat jelentett számomra az önkifejezés, valamint az alkotás, a teremtés misztériuma. Szavak nélkül mutatni meg mindazt, ami az emberben az isteni rész, a megfoghatatlan. Ennek módja először az életemben a magyar néptánc volt. Idővel más >>nyelvek<< felé is fordultam, amelyek közül az írás vált leginkább meghatározóvá. Ezért is végeztem - többek között - kommunikáció szakot.
Kulturális portálokon publikáltam, miközben hajtott a felfedezés vágya is; amikor csak tehettem, önállóan jártam a világot és igyekeztem más kultúrákat megismerni. Szeretem magamat elhelyezni nem csupán magyar vonatkozásban, hanem kultúrák és kontinensek viszonylatában is, szeretem tudni, meghatározni a helyemet ezen a bolygón.
Jelen kötetem is egy utazás, ezúttal hazai tájakon, nyitott szemmel és szívvel..."
*
o Trianon százéves hullámai - Poros történelem, esetleg ,,százszor tört varázs", vagy talán máig vérző, folyton felszaggatott seb?
,,Nem tisztem megítélni, döntse el az Olvasó. Az biztos; Trianon még mindig hullámokat vet. Dédszüleinktől hallhattunk minderről történeteket, nagyszüleink tovább adták azokat, akkor már az elszakított területeken élve. Szüleink később merőben más, vörösbe öltözött világba születtek."
o Mi a helyzet a jelen generációval?!
o Mennyiben hat ránk dédszüleink ,,élménye", meddig gyűrűzik még észrevétlenül közénk - mételyezve sorsokat, kijelölve láthatatlan nyomvonalakat?!
o Hova, milyen messze sodorhatnak még minket Trianon hullámai?!
,,Az életutakat csupán >>felvillantom<< egymás melletti párhuzamban, néhol pedig épp egymással szemben. Én dokumentálok; Ők magukért beszélnek. Itt élnek velünk a magyar fővárosban, Budapesten. Bármikor szembejöhetnek velünk az utcán. Mindnyájan a jelenlegi határainkon túl születtek, magyar ajkúak, ám sorsuk az Anyaországba vezérelte őket. Mindegyikük akaratlanul vált két világ közti hírnökké.
Mindeközben magunkat is kritikával szemlélhetjük; mit is >>tettünk<< az Anyaországgal, ahová ők vágytak?
o Hogyan látnak ők minket, hogy látták a >>másik országot<<, és a történelmi eseményeket?
Mert azok kérlelhetetlenül zajlanak és ők hol részesei, hol elszenvedői, hol szemlélői voltak. Az igének három alakja van. Létezést, történést és cselekvést kifejező. A határainkon túli magyarok puszta létezése is Trianon mementója. Mindaz, ami pedig történt velük, cselekvésre késztette őket... Ez az ő keresztjük szentháromsága".
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
