Ferences térerő

Megjelent Borsodi L. László Ferences térerő című kötete, melyben azt igyekszik bemutatni, láttatni, milyen új kihívásokkal kell szembenézniük, milyen elvárásoknak kell megfelelniük, milyen új szerepeket kell betölteniük-felvállalniuk a 20. század végén, a 21. század első felében élő Szent Ferenc-követőknek. A kötetet április 21-én mutatják be a csíksomlyói kegytemplomban a 10,30-kor kezdődő szentmisét követően. A szerzővel Urbán Erik ferences tartományfőnök beszélget, és ő mutatja be a kötetet is. Az interjúk, ankétok kötetbe rendezésének célja, hogy láttassa: Romániában, Erdélyben az 1989-es politikai rendszerváltást követő időszakban, egyfelől a posztkommunista éra bizonytalanságai között, a demokratikus jogállam kiépülésének kínkeserves és lassú folyamatában, másfelől a versenyszféra teremtette létbizonytalanságban és az általa diktált munkatempó miatt az emberekben szorongást, félelmet keltő élet- és munkaritmusban, a valóság fogalmunkat viszonylagossá tevő, a magán-, a társadalmi, s így az egyház életét is átalakító-felforgató virtualitás eredményezte torzulások közepette milyen új kihívásokkal kell szembenézniük. Valamint láttatja azt is, milyen elvárásoknak kell megfelelniük, milyen új szerepeket kell betölteniük-felvállalniuk a 20. század végén, a 21. század első felében élő Szent Ferenc-követőknek. Kötetéről a szerző, Borsodi L. László így vall: A különböző folyóiratokban, napilapokban, internetes felületeken megjelent interjúk utólagos kötetbe rendezésének indítéka evangelizációs eredetű: hogy az olvasó közvetlenül szembesülhessen azzal a reflexióval és önreflexióval, amit azok fogalmaznak meg, akik valamilyen módon Szent Ferenc csuhája szegélyét fogják a világban létük helyes megéléséhez, a túlvilági boldogság eléréséért való törekvésükben. Hátha az a térerő, amelyben mozognak, foghatóvá válhat azok számára is, akik ezen kívül vagy még csak a közelében keresnek. A könyv azt is láttatni szeretné, hogy Romániában, Erdélyben az 1989-es politikai rendszerváltást követő időszakban, a demokratikus jogállam kiépülésének kínkeserves, las- sú folyamatában, a versenyszféra teremtette létbizonytalanságban, a valóság fogalmunkat viszonylagossá tevő, a magán-, a társadalmi s így az egyházi életet is átalakító virtualitás eredményezte torzulások közepette milyen új kihívásokkal kell szembenézniük, milyen elvárásoknak kell megfelelniük, milyen új szerepeket kell betölteniük-felvállalniuk a 20. század végén, a 21. század első felében élő Szent Ferenc-követőknek. Úgy vélem, a közel másfél évtized alatt készült, egymásra is reflektáló beszélgetések a teljesség szándéka nélkül felvillantanak valamit az erdélyi ferences rendtartomány hétköznapjaiból, ünnepköreinek helyes megéléséből, törekvéseiből, körvonalazzák tagjainak gondolkodásmódját, lelkületét, azt, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Megmutatják elhivatottságukat, aho- gyan igyekeznek a múlt értékeinek aktualizálásával nyitottak maradni a jelen kihívásaira, új módszereket keresni és találni az emberek szívéhez-értelméhez, feltérképezni a lélekre veszé- lyes jelenségeket és megoldási javaslatokat kínálni azok ártalmatlanítására. Azt érzékeltetik ezek a beszélgetések, hogy a szekuláris világ hangjai között az erdélyi ferences barátoknak kolostoraikban, templomaikban, kegyhelyeiken vagy más helyszíneken és a média különböző felületein való hiteles jelenlétükkel sikerül olyan erőteret teremteniük, amelybe szívesen bekapcsolódnak ferences világi rendiek, ferences lelkületű civilek, zarándokok, turisták, nem hívők, így együtt alkotva meg azt a ferences térerőt, amely azt az üzenetet erősíti fel és közvetíti a világnak, hogy Szent Ferenc útján járni nem könnyű, de olyan lehetőség, amely az isteni harmóniába vezethet.