Ez elment vadászni...

Szász Imre munkája nem vadászkönyv, hanem könyv a vadászatról. A vadásztársaságokról, vadgazdálkodásról, külföldiek vadásztatásáról, a hivatásos vadászok helyzetéről, visszaélésekről, balesetekről, orvvadászokról. Egyszóval a mai magyarországi vadászatról, mint társadalmi tevékenységről. E változatos témakör változatos írói eszközöket kíván: így a könyv alkalomnak és célnak megfelelően leír érdekes és eseményteli vadászjeleneteket, melyeknek a szerző szemtanúja volt, közöl beszélgetéseket vadőrökkel, vadászokkal, dokumentumokat súlyos fegyelmi ügyekről, olykor tragikusan vagy majdnem tragikusan végződő orvvadász kalandokat, vizsgálja a vadásztársasági választások célszerűségét és tisztaságát, bemutatja a vadgazdálkosát, főként az apróvad-gazdálkodás gondjait s a körülötte folyó vitákat. Ezzel azonban nemcsak vadászolvasóknak akarja összefoglalni az általuk részben amúgy is ismert gondokat és örömet, hanem a vadászaton kívűlállóknak is úgy kínál olvasmányt, hogy egyúttal oszlatni igyekszik a vadászatot körülvevő misztifikációt, tudatlanságból származó előítéleteket, megalapozatlan és gyanakvó legendákat. Aligha túlzás azt állítani, hogy a magyarországi vadászirodalomban egyedülálló ez a munka; ilyen átfogó képet a szociográfia eszközeivel még soha nem rajzoltak erről az ősi, szépséggel, szenvedéllyel és gonddal teli passzióról.