És mégsem véletlen / Marise / A kefe

Előszó Részlet a könyvből: Benedek drámaíró a színházba igyekezett. Lassan, tétován, kelletlenül lépkedett a Kossuth Lajos-utcában s arra gondolt, hogy tegnap nagy ügyetlenség volt ott nem hagyni a kártyaasztalt az első ezer pengő veszteség után. Hiába, a szerencsét nem lehet erőszakolni. Szerencse... véletlen... buta, vak, kegyetlen sors... hiába, a kártyában nincs rendszer, nincs logika, nincsenek lélektani törvények... legfeljebb statisztikai megfigyelések tehetők... utólag, de abból semmi haszon. A szerencsejáték nem élet, hanem... talán matematika... vagy mi, nem is érdemes foglalkozni vele. Néhány ismerős köszöntötte, valaki meg is akart állni, hogy beszélgetésbe elegyedjék vele, de ő hűvös, sietős kalapemeléssel jelezte, hogy most más dolga van. Határozottan bosszantotta a tegnapi veszteség. A Körút sarkán eszébe jutott, hogy a színházban ma Várossyékkal találkozik, akiknek megígérte, hogy előadás után a társaságukban fog vacsorázni. Ez is elkedvetlenítette. Most rossz hangulatban van és bosszantja, hogy az öreg Vérossyné valósággal kiszemelte őt jövendőbeli vejének. Neki pedig a hosszú, sápadt, sovány és rekedthangú Várossy Lenke egy cseppet sem tetszik. (Tegnap, ha negyed egykor felkel, ötezer pengő nyereséggel zárja a napot, de ő lusta volt felkelni és ez a pillanatnyi lomhaság még másik ötezer pengőjébe került.)