Európa rendőrségeinek munkatársai találkoztak a Bécs melletti Badenban tartott konferencián. A nőket családjuk körében sújtó erőszak ugyanis nem elszigetelt jelenség, nem is egyes kultúrákhoz, társadalmi csoportokhoz, vagy személyes élethelyzetekhez kötődő probléma.
Minden magát demokratikus jogállamnak tekintő ország az alapjogok között deklarálja a férfiak és nők jogegyenlőségét. A valóságban azonban a társadalmi élet szinte minden területén - és többé vagy kevésbé, de minden országban - jelentős hátrányok sújtják a nőket a munkaerőpiacon és a munkahelyen, a gazdasági, politikai és közéletben, s a médiában; gyakran megalázó, becsmérlő megjegyzéseknek, lelki, fizikai és szexuális bántalmazásnak vannak kitéve közterületeken és otthonukban egyaránt; nők és gyermekek tömegeit használják rabszolgaként, illetve holmi szexuális tárgyként a leánykereskedelem, az embercsempészet, a pornó és a prostitúció haszonélvezői. A felsorolt jelenségeket foglalja egybe a ,,nők elleni erőszak" fogalma.
A családon belüli erőszak csupán egyik, noha kétségkívül talán legelterjedtebb, legmakacsabb, leginkább láthatatlan és legkevésbé leküzdhető válfaja a nőket az élet változatos színterein érő erőszaknak. Felmérések egybehangzó tanúsága szerint Európa-szerte (s hazánkban is) minden nyolcadik-tizedik család él a nőket (és persze a gyerekeket) sújtó erőszak légkörében.
Mindenki tudja, hogy egy másik embert ütni-verni, becsmérelni, cselekvés- és mozgásszabadságában, valamint nemi önrendelkezésében korlátozni nem szabad: ezek bűncselekmények. De miként kezeljük mindezt, ha otthon, elfogulatlan tanúk nélkül, az intim kapcsolatokba zárva történik?
A rendőr-konferencia résztvevői sorra vették tehát a családon belül a nőket érő erőszak társadalmi hátterét, okait, indokait, az alkalmazott módszereket, az áldozatokra és környezetükre gyakorolt hatásait - és azokat a törvényes eljárásokat, az intézményrendszerben megvalósítandó reformokat, amelyek segítségével a rendőrség, széleskörű együttműködésre támaszkodva persze, megkísérelheti felvenni a harcot az erőszak ellen. Nem csak a rendőrség által alkalmazott eljárásokat, a nyilvántartás rendszerét, a kihallgatási és tanúvédelmi technikákat kell megreformálni, ha azt akarjuk, hogy a családi otthon falai között elkövetett bűncselekmények tettesei méltó elbánásban részesüljenek. Az egész társadalom szemléletében kell változásokat elérni: világossá kell tenni, hogy a nő öntudatos, szabad ember, akinek nem kell senki terrorját elviselnie - számíthat rokonai, barátai, ismerősei, s az egész társadalmat képviselő intézményrendszer szolidaritására.
Az Olvasó egy konferencia záródokumentumát tartja a kezében, nem történeti-szociológiai tanulmányt, nem is esszét. Szeretnénk, ha eljutna a rendőrségek, a családsegítő és a gyerekjóléti szolgálatok munkatársai, s az ügyvédek, ügyészek, bírák, valamint a törvényhozó politikusok minél szélesebb köréhez. Abban a reményben adjuk közre, hogy munkaanyagként, példatárként fog szolgálni, ezzel is elősegítve egy a családon belüli erőszak leküzdését célzó országos felvilágosító és bűnmegelőzési program kialakítását.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
