Erkölcsi gubancok (Novellák a bűneinkről)

FÜLSZÖVEG - Szervusz, drágám!... Már nagyon vártalak - ölelte át a nőjét Dezső, mikor az belépett a szobába. - Siettem, ahogy csak tudtam - búgta a fülébe Vera, miután - a pipogyának titulált barát - kicsit engedett az erős szorításból. Majd folytatta: - Nézd, Dezsőkém, ez így nem mehet tovább!... A végén még gyanút fog a férjem, aztán lőttek a randevúinknak. - Számtalanszor kértelek már, hogy válj el tőle, és költözz hozzám - mondta Dezső, meggyőző hangon. - A srácokat is vállalom, hisz nagyon szeretlek. - Odáig rendben van, de hát Kornél soha az életben nem válik el tőlem - felelte szomorúan Vera. - A múltkor, csak úgy brahiból bedobtam neki, hogy miképp fogadna egy válást... Tudod, mit mondott? ... Hogy inkább megölne, mintsem valaha elhagyjam. Dezső láthatóan bosszankodott, bár - jól ismerve barátját - ő se számított másra. Vera nagy levegőt vett, aztán tovább beszélt: - Sőt!... Meggyőződésem, ha elé állnék és megmondanám, hogy van egy szeretőm - s éppen te -, akkor még téged is képes volna megölni. - És mi lenne, ha rákényszerítenéd? - vetette fel gyorsan a férfi. - Mégis, mivel? - firtatta kíváncsian Vera. Emlékszem, egyszer mesélted, hogy az importált, különleges virágföldben olykor kábítószert is át szokott hozni... Rá kellene ijesztened, hogyha nem akar válni, hát "énekelsz" a zsaruknak.