Erdőháton, Nyíren - Korjellemző magyar próza 1945-1990

ELŐSZÓ Szamos, a Felső-Tisza és a Túr által közrefogott Erdőhát szinte az ország élő múzeuma. A középkor tárgyi emlékei - halászok, pásztorok, földművelők ősi szerszámai - itt kézen forognak még. S mintha különböző évszázadok emberei élnének együtt: a sokáig terméketlennek vélt homokos-lápos talajon jól jövedelmező almáskertek virulnak, szomszédságában azonban a nomád életmód maradványai láthatók, s néhol az elmaradottság ijesztő képei kísértenek. Ez a táj volt Végh Antal fölnevelő dajkája. Jánkmajtison született 1933-ban, a nagy múltú debreceni kollégium diákjaként tanult, s majd tíz esztendeig a Nyírségben tanítóskodott. Elbeszélései és regényei a különös-furcsa miliő végletes helyzeteit és elárvult alakjait jellemzik. Hősei nemcsak a földdel s a nyomorúsággal küszködnek, de lefojtott indulataiknak is rabjai, a mában élők pedig új életformákkal, a várossal, a nagyüzemmel ismerkednek. Végh Antal szociográfiai igényű műveit az eleve sokat sejtető sokrétű tananyag, a megjelenítő készség és a szenvedélyes igazságkeresés teszi értékes - és egyben érdekes - olvasmánnyá. Penészlekről írt riportja is ezért válthatott ki az "országos feltűnés"-nél fontosabb vitát, hasznos gondolatcserét. Vissza TARTALOM ELŐSZÓ 5 ELIGAZÍTÓ 7 ÁLLÓVÍZ 21 ÚJFEHÉRTÓ NAGYKÖZSÉG 49 VAJA GAZDAG, DE 95 MÁTÉSZALKA MÉG NEM IGAZI VÁROS! 133 NYÍREGYHÁZI JELEN, JÖVŐ 175 SZÜLŐFÖLDEM, ERDŐHÁT 225 ÁRVÍZ, 1970 297