Erdélyi magyar művészet a XX. században

Az erdélyi magyar képzőművészet domborzatának felrajzolására tesz kísérletet a szerző, a Kolozsvárról áttelepült Banner Zoltán. A több mint három évtizedes értő odafigyelés, a vállalt értékőrző magatartás és konok elszántság eredménye ez a kötet, a mely a II. világháború óta elsőként vállalkozik arra, hogy bemutassa a kisebbségi ,,sorsművészet" gyötrő, fájdalmas valóságát és megtartó erejét. A Magyarországon sem ismeretlen alkotók - Kós Károly, Nagy Imre, Szervátiusz Jenő, Gy. Szabó Béla - mellett felsorakoznak mindazok, akik egy sajátos minőséget jelentő művészeti kultúrát hoztak és hoznak létre, bár sokan közülük szülőföldjüket egy másik országra kényszerültek elcserélni. A könyv ilyenképpen rekonstrukció: nemcsak az átmentett színes és fekete-fehér képek pótolhatatlansága, hanem a soha el nem felejthető emlékek és közös élmények kisugárzása miatt is. Így válik érthetővé ,,az Európán keresztül örökké önmagunkra mutató szigorú gesztus", amely ma is meghatározza - kétség és remény közt - az erdélyi művészetet.