Nem mindennapi olvasmányt rejt a vaskos kötet. A borítón négy kitörött ablak, mindegyikben egy-egy gyertya ég. Vajon ki tudja ma már a fiatal generációk tagjai közül, hogy voltak idok, amikor nem volt más világítási lehetoség...? Magyarország rommá love, emberek milliói meggyötörten a háború minden borzalmától. Elvonultak a németek, jöttek az oroszok. Az emberek lakását és a lelkek mélyét már csak egyetlen fényforrás világíthatta meg: a rendíthetetlen hit. Igen, voltak idok, amikor a mi hazánkat is ugyanaz a borzalom hatotta át és dúlta éveken át, mint nem is olyan régen balkáni szomszédainkét.
A háború az emberiség legszörnyubb találmánya. Embereket visznek vágóhídra azok, akik mindig a háttérbe húzódva, kényelmes otthonaikban ülve, jól muködo gépezetet irányítva játsszák a nagyokost. Holott a háborúhoz a pénzen (és pénzen és pénzen) kívül nem elsosorban ész kell, hanem jó adag aljasság. Mások életének semmibe vétele, rosszul értelmezett üzleti szellem, mely mások megvetésén és önmaga túlértékelésén alapszik. Kell továbbá némi szadizmus és túlfutött bosszúvágy, melynek erkölcsi alapja soha nincs. Van viszont egy jelentos mozgatórugója: a kisebbségi komplexumok legalantasabbika. Senkiség a neve, mely hirtelen átcsap megalomániába, és akkor Isten óvja a mindenkori környezetet!
Szirmai Sarolta ma már Amerikában él. A II. világháború éveit viszont Magyarországon vészelte át családjával együtt. Fia a fronton harcolt, és hosszú ideig azt se tudták róla, él-e, hal-e. A tehetos kereskedocsalád egyik napról a másikra válik nincstelenné, amikor megjelennek az oroszok és csatlósaik. Különös módon nálunk mindig akadnak jelentkezok erre a szerepre... A lehetséges haszon olyan vonzó vagy a bosszúvágy hajtja oket? Ki érti meg normális ésszel és ép lelkülettel?
Az Eposz - prózában, formailag megtéveszto címe ellenére nem más, mint egy a számos memoárból, a manapság egyik legdivatosabb mufaj alkotásaiból. Nem széppróza, nem regény, hanem egy irodalmi igénnyel készült irodalmi mozaik. Emlékirat, mely egy polgárasszony háborús élményeit mondja el, meglehetos szubjektív látásmódjától soha meg nem szabadulva, az esszéírók huvös fölénye és kívülállása nélkül, valamint a szépírók bensoséges, intim ábrázolási technikája nélkül. Se perspektívát nem ad, se familiárissá nem tesz. Tényeket közöl, mindenféle bírálattal fuszerezve, a fajelmélet nézeteitol sem mentesen. A "dicsoséges szovjet hadsereg" ténykedéseirol, arról a módról, ahogyan Sztálin jóvoltából megismerkedtek Európával, igen sokat hallottunk és olvastunk már ez idáig. Szirmai Sarolta könyve most ehhez a tudásunkhoz ad nagyobb mélységet, olyan ismeretekhez segítve bennünket ezáltal, melyek nélkül nem érthetjük meg igazán, mi is volt az a döbbenet, amit azóta sem feledhetett Európa, sem az oroszok.
Nekünk, egrieknek újabb tényadatok az 1944-es terrorbombázásról, melynek maga az egri kórház esett áldozatul. Mindszenty hercegprímás letartóztatása, papok, apácák elhurcolása, az egri püspök megkínzása, államosítás, kitelepítések, békekölcsön, agitálás, az ÁVH brutalitása, továbbá hogy kik álltak be ávósnak, s hogy miket muveltek.
Szirmai Sarolta felfogásával, azzal a móddal, ahogyan ítélkezik mások fölött, semmiképpen nem lehet egyetérteni. Azzal viszont igen, hogy történelmünk agyonhallgatott korszakainak kordokumentumait publikálni kell. Addig, amíg élnek a szemtanúk. Az olvasó a tényekbol úgyis le tudja vonni a konzekvenciákat, s hogy kirol mit gondoljon. Kár, hogy a valódi nevek helyett álneveket használ. Annyit igazán megérdemelnének a tettesek és áldozataik, hogy ezt tudjuk róluk.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
