Epizódok egy kétemeletes ház hétköznapjaiból

Sziládi János 1939-ben született Pesten, jelenleg a Móra Ferenc Könyvkiadó igazgatója, Eddigi művei, a Reggeltől estig (1975), A lehetőség (1977), A megnyitó (1980), A tapsrend (1982), Kísérlet (1984) és Az éjszaka történetei - Megközelítések (1986), problémaérzékeny, a mai valóság gondjaival foglalkozó szerzőnek mutatták be. Új könyvének "központi hőse" Szamos István dramaturg harmincas éveinek közepén jár, és éppen írói válságban van. Hogy határidőre befejezhesse készülő vígjátékát, átmenetileg beköltözik barátai lakásába, s egyidejűleg belecsöppen egy régi, körfolyosós bérház mindennapi életébe. "Ruzsicskáné és a ház lakói! De hisz ezeket ő mind ismeri! A munkahelyet mint a gatyát váltogató alkoholista, a letűnt világ éjjeliőrré vedlett képviselője, a munkáskáder gyárigazgató, a nőket futtató selyemfiú, a maszek szomszéd... Ezekről mesél neki Ruzsicskáné. Tele van velük a magyar irodalom. Ja, hogy élnek is? Az már az ő bajuk." Akkor hát mégse ír róluk szociográfiát, ahogy eltervezte? Kálmán, a pekingi palotapincsi mindenesetre lebeszéli erről. Meg az állandó nyavalygásról is, mert: "A kátyúban levő író az irodalom válságaként mutatja fel a maga megrekedését, és a társadalmat okolja a saját tehetetlenségéért... A nyavalygás nem munka." Csak hát az élet nem irodalom, nem csak az: például család is, gyerek, asszony. "Szeretlek - mondta Szamos. - Annyira szeretlek, hogy meg foglak csalni. Nem másért, csak azért, hogy még erősebben szerethesselek. Éva a két kezébe fogta Szamos arcát. - Megcsalsz? - Meg - mondta Szamos. - Muszáj. - Az más. - Megcsókolta. - A muszáj nagy úr. Szia