Építészet és enteriőr a magyar századfordulón

A századforduló idején kialakított historizáló és szecessziós városképi együttesek közt élünk ma is, lakásunk féltve őrzött darabja néhány századfordulós bútor, étkészlet, textília. Vizuális kultúránk aktív formálói ezek a tárgyak és épületek, születési koruk, a belle epoque iránti nosztalgia pedig a 20. század végének egyik jellemzője. Érdemes tehát megismernünk, hogy milyen elvek, szempontok szerint alakították ki a Körutat, a mai Népköztársaság útját és a Hősök terét, az Erzsébet-hidat és környékét, hogyan realizálódott az a nagyszabású urbanisztikai, városrendezési koncepció, amely eredményeként Budapest világvárossá lett. Rév Ilona azt elemzi, hogy hogyan töltik be ezek az építészeti alkotások és együttesek tervezett funkciójukat. Megismerhetjük ugyanakkor a lakás, a belső tér kialakításának korabeli szempontjait is. Ma is gyakran találkozhatunk funkcionáló századvégi enteriőrrel: a Münnich Ferenc utcai patikával, a Philantia virágüzlettel vagy a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítótermével. Ezek az épületek, tárgyak nemcsak azért érdekesek számunkra, mert együtt élünk velük, hanem mai szemléletünk, ízlésünk gyökereit is ebben a korszakban kell keresnünk.