Elveszett illúziók I-III.

Az Elveszett illúziók Balzac talán legjobb, leghíresebb regénye. Főhőse típusa a 19. század egyik legfontosabb regényhősének, a világ meghódítására készülő, de a polgári társadalomban helyét csak önfeladás árán megtaláló fiatalembernek. A ragyogó szépségű, rendkívül tehetséges főhős, Lucien de Rubempré a vidéki életet a maga számára kevésnek, szűkösnek találja, költői ambíciói is vannak, ezért Párizsba megy, hogy karriert csináljon. A karrier persze nemcsak költői hírnevet, vagyont és tekintélyt jelent számára, hanem nagy szerelmet, egyénisége kiteljesítését is. Természetesen megbukik tervével, tapasztalatokban gazdagon, de minden illúziójától megfosztva búcsúzunk tőle a regény végén. Balzac a tévesztett karrier kapcsán hatalmas tablót rajzol a polgárkirályság Párizsáról, a tollukat eladó intellektuelekről, a minden hatalmat és minden szép nőt bitorló bankárokról és tőkepénzesekről, a nagy- és félvilág csillagairól, az élet minden területének kapitalizálódásáról. A történet másik szála, a vidéken nyomdászkodó David Séchard sorsa példázza, hogy nincs menekülés: nemcsak Párizsban ilyen az élet, a valaha patriarchális vidéken sem különb. A kiteljesedett realizmus egyik főműve ez a regény, ugyanakkor - feszített cselekményvezetése, gazdag alakrajzai miatt - népszerű, mindenkinek ajánlható olvasmány is.