Elszabadult konténerek

A romániai magyar értelmiség kálváriájának dokumentuma ez a naplóregény. Az otthonról a hazába kivándorló író és szerkesztő átéli a korszak értelemsorvasztó, testet és lelket roncsoló diktatúrájának poklát, a múlt század utolsó két évtizedében. Az átélt valóságot nem lehet közömbösen a történelem szemétkosarába seperni, hiszen az akkor megtörténtek utóhatásait még máig sem tudta kiheverni a létéért, nemzeti megmaradásáért küzdő értelmiség. Bágyoni Szabó István igaz naplójában találkozunk azokkal az ismert magyar írókkal, művészekkel, akik megpróbáltak kiutat keresni ebből a horizont nélküli sötét világból. Az egyetlen támasz, fényt sugárzó remény számukra végül is a család maradt. A család, mely bölcsője lesz a jövőnek, azáltal, hogy egy új emberpalánta öntudatra ébredése immár a szabad világban történhet. Mint minden naplóregény, a szerző intim gondolatainak, szubjektív meglátásainak hordozója is. Ezáltal még közvetlenebbnek és őszintébbnek érezzük a lírai szépségű vallomásokban vagy a drámai fordulatokat sejtető részletekben feltörő emlékeit.