Előszó önmagamhoz - Magyar, Német

Rainer, aki messze megelőzte a társadalom által megfogalmazott (bár koronként változó) szépségeszményt, sem az iparművészeti, sem a képzőművészeti főiskolát nem végezte el. Az egyiket már az első napon, a másikat három nap után hagyta ott. Már egész fiatalon tudta, hogy nincs szüksége a tanárok által megkövetelt konvencionalizmusra, hiszen a művészet folyamatos kísérletezés, távolodás a szabályoktól, az új technikák és kifejezési formák keresése. Formabontó és ellentmondásos volt művészete és élete is, így nem meglepő, hogy befejezetlen tanulmányai után tanár lett a berlini Akadémián, ahol rögtön az első órán egy engedetlen csimpánzzal akarta bizonyítani a művészeti oktatás lehetetlenségét. De míg szemléletében mindig máshol járt, mint az éppen uralkodó trend, a vallás, illetve a vallási szimbólumok mindvégig meghatározták munkáit. Művészetének középpontjában keresztek, Krisztus-portrék, szentek, madonnák és bibliai utalások állnak, akárcsak legújabb ciklusában, melyben a műtörténelem alakjait, portréit, szentjeit és angyalait festi át. Ezekből, valamint a Rainer művészeti írásaiból is kaphatunk ízelítőt a most megjelenő albumban.