Előre!

Előszó. Örömmel, sőt büszkeséggel teszek eleget a felszólításnak hogy előszóval vezessem be Sassy Csaba verskötetét. Nagyrabecsülöm és szeretem ezt a fiatal költőt. Nagyrabecsü-löm fényes talentumáért; szeretem egyéniségéért. Időközönkint olvastam költeményeit, úgy a mint közlésre nekem elküldötte. Valami különös közvetlenséggel hatottak rám. Néha azt hittem, hogy az aktualitásban rejlik e hatás forrása. Most előttem van az egész kötet. Negyvennyolc költemény. Van benne valami célzatosság, hogy a költemények száma épen negyvennyolc. Mert a költemények szelleme is negyvennyolcas. És most, hogy elolvasom egymásután mind a negyvennyolc költeményt: még erősebb, mélyebb hatásukat érzem, mint akkor, mikor csak egyenkint olvastam azokat. Minden sorából az égő hazafiság lobogó tűze szikrázik. Minden gondolatában ott forr a fönséges, szent szenvedély, mely egész hevével megy át az olvasó kedélyébe is. Szerelmes versek ezek is. Egy fiatal lélek szenvedelmes szerelmének szinte vulkanikus kitörései. De a Sassy Csaba szerelmének tárgya a haza. Ezért eped és lángol; ezért gyötrődik és lelkesedik. Ezért örvend és haragszik. A hazának üdve, a nemzetnek dicsősége után érzett forró szerelmetes vágya tüzeli. Minden gondolatát ennek szenteli. Van egy költeménye március 15-éről, melyet a legutóbbi márciusi nemzeti ünnepen országszerte, több száz helyen szavaltak. Meg vagyok győződve arról, hogy mindenütt mély hatásokat tett s pompás, költői formába öltöztetett szárnyaló, tüzes gondolatai belementek sok ezer jó magyar ember lelkivilágába. Magyarországon fogyatékos a fiatalság erkölcsi nevelése. Az iskola nem igen foglalkozik jellemfejlesztéssel. Sassy Csaba verseit kellene az iskolákban szavaltatni a gyerekekkel. Ezek a versek fölgyujtanák fogékony lelkükben a legszebb erényt, a hazafiságol. Azt szeretném, ha ezt a könyvet minél többen megszereznék és minél többen olvasnák Sassy Csaba verseit. A hazafiságnak pompás iskolája lehetne ez a negyvennyolc költemény. Budapest, 1906. junius hó. Szatmári Mór