Előadások és publikációk a mentelmi jog tárgyköréből

Parlamentarizmus, képviselői jogállás, mentelmi jog - bizottsági elfogultsággal Az országgyűlési képviselők jogállását - benne a mentelmi jogot - mind a birodalmi kommunizmust lezáró 1989-90-es alkotmánymódosítások, mind pedig az e témakörben szinte már alakuló ülésen megszületett ,,kétharmados" törvények a magyar közjogi és parlamentáris hagyományokhoz illő színvonalon, a második világháború utáni nyugat-európai polgári demokráciák mércéjével mérve is maradandóan szabályozták. Az alkotmányos és ,,önkéntes" rendszerváltást megalapozó 1989. szeptember 18-i Nemzeti Kerekasztalmegállapodás rá alig néhány héttel a leendő köztársaság ún. ,,sarkalatos törvényeiben" öltött közjogi testet. Az alkotmányozó reformfőrendi Országgyűléssé emelkedett késő kommunista parlament és a békés rendszerváltás akkor színre lépő politikai elitje nem a semmiből építkezett: támaszkodhatott az előző évek parlamenten belüli és kívüli műhely-erőfeszítéseire, többek között a Kulcsár Kálmán vezette Igazságügyi Minisztérium alkotmányreform-koncepcióira. Végóráiban a ,,feudálszocialista" Országgyűlés is lázasan munkához látott - 1987-től sorra készültek az előkészítő tervezetek, normakísérletek. Az 1990. áprilisi szabad versenyes választások véglegesen legitimálták az 1989. október 23-n kikiáltott Magyar Köztársaságot. A ,,parlamentes kommunizmus" után és közben (pl. Alkotmánybíróság) létrejöttek a polgári demokrácia intézményei. Az 1990 májusában megalakuló új - ,,első" és ,,sokadik" - Magyar Országgyűlés törvényben bontotta ki, és a Házszabályban részletezte a mentelmi jog szabályait. Az összeférhetetlenség, az átláthatóság szabályai terén - talán szerencsére - csak a kezdeti lépéseket tette meg. Állandó bizottságként, a kétharmados jogállási törvényben nevesítetten - és így némileg védve az ,,átszervezési viszketegtől" (Asbóth János képviselő szóhasználata 1887-ből) létrejött a Mentelmi bizottság. Az első - ,,szabad" - parlamenti ciklusban a mandátumügyekre 1992-ig külön bizottság működött. Az alkotmányügyi bizottság, mint ,,általános illetékes" a képviselői jogállás körüli törvénymódosítások esetében is rendszergazdaszerepet töltött be. Mára felszívta magába az ügyrendi bizottságot. A paritásos, kormánypárti és ellenzéki képviselőket fele-fele arányban tömörítő mentelmi bizottság tartósan megmaradó kistestvérnek bizonyult. Idekerültek a csak látszatra egyszerűnek látszó mandátumügyek, a vagyonnyilatkozata kötelezettség ellenőrzése valamint az összeférhetetlenségi eljárások.