Életre ítélve

Az egyszerre hazanéző és távolba látó író elbeszélő művészete, lírai erejű nyelvezete a kortárs erdélyi prózairodalom nagy ajándéka. Tamásira, Nyirőre is emlékeztet, s a maiak közül talán a stílusteremtő Bölöni Domokos különleges előadásmódjával vet­hető össze leginkább. Mert Ambrus Lajos is rendkívül szuggesztíven képes a székely kedélyállapotok hul­lámzását, a csavaros észjárás fürge változásait, gon­dolat és érzelem vibráló játékait a sűrítve tömörítő nyelvi kifejezésekben és figurákban, a sugallatos szó­fordulatokban, mondathajlítasokban, sejtetéses elhallgatásokban és megtöredező asszociációkban, metaforákban, képzet-összeszikráztató történet­mondásokban lekottázni. E mondatok erőteljessége: kimunkált darabossága, kanyargóssága, energikus­sága mintha a székelykapuk fafaragásos mintáza­taihoz vagy más faragványok művészi jellegéhez lenne hasonlatos.