Élet utak

Élet utak. Ez a címe annak az életrajzi regénynek, amelyet a nagykanizsai születésű, ma Sopronban élő villamosmérnök, Sárdy Botond vetett papírra. Sárdy Botond 60 év történeteit gyűjtötte össze a kötetbe, amiket gyermekkora óta hallott a nagyszülőktől és szülőktől, s melyekről azt gondolta, komoly tanulságokat hordoznak. Azért érdemes papírra vetni őket, hogy az emberek ne kövessék el újra a régi hibákat. .....Az ötvenes évekre Józsi bácsi megöregedett. Élete végére még a nélkülözést is megtapasztalta. A kommunisták megvonták a nyugdíját, csak szerencsével kerülte el a kilakoltatást. Lányai férjhez mentek, az unokákkal együtt benépesült a Baross utcai lakás. Józsi bácsi napi sétái után bélyegeit rendezgette, kedvenc klasszikusait olvasta. Békés, derűs magányából azonban évente egyszer feltámadt. Családtagjai eleinte meglepődtek, aztán megszokták, hogy egy nap az évből a nagypapáé. A ,,napi parancs" szerint délutántól kora estig mindenkinek el kellett hagyni a lakást. Mentek is, ki moziba, ki különórára, aztán a megadott esti időben haza szivárogtak. Az asztalon pezsgős poharakat, körülötte üres üvegeket találtak vendéglátás nyomait. A vendégek kiléte, ugyanúgy a vendégség oka sokáig rejtély maradt. Józsi bácsi őrizte a titkot, mint annyian, annyiféle titkot a dühöngő Rákosi rendszerben. Mígnem egyszer orvos vejének feltűnt az ismétlődő dátum: augusztus 18., Őfelsége Ferenc József császár születésnapja. Évről-évre kevesebb lett az asztalon maradt üres pohár sorra eltávoztak az öreg hadfiak. 1958-ban aztán Józsi bácsi is megkapta az égi behívót. Felöltöztették pompás egyenruhájába, mellé fektették a kardját. Felemelkedett oda, ahol már a díszszemlére felsorakozott a regiment. Alázatosan jelentette a Császári Felségnek, hogy minden elveszett. Isten legyen irgalmas hozzánk.