Élet-halál a levegőben

...Légiriadó volt, de az inotai repülőtér szélén néhány pilóta és szerelő álldogált: nem volt kedvük a sötét óvóhelyre vonulni. Kelet felé, a távolban, cikázó gépeket lehetett látni egy ideig, aztán eltűntek. Egyszer csak nyugatról, a fák koronája mögül előbukkant egy magyar felségjelű Messzer, hátrább pedig egy pont, mely gyorsan növekedett. - Hű a nemjóját! Egy Musztang repül mögötte! A két gép közti távolság egyre csökkent. - Szegény magyar, ez se fog sokáig repülni! Ekkor hirtelen éktelen süvöltés hallatszik: egy Messzer csap le szintén zuhanva, úgy négyezer méterről. Midőn a Musztang magasságába ér, pilótája felkapja a gépet, lövőhelyzetbe kerül és tüzel. A Musztang megbillen, füstöl, majd meredeken süllyed, és valahol távol a talajba vágódik. Innen csak a felcsapódó lángok látszanak. A másik Messzer időközben eltűnt az égboltról. - Ki lehet ez a merész és gyors pilóta? - kérdezi valaki a bámulók közül. - Nyilván a veszprémi Pumákhoz tartozik! Eközben négy Musztáng tűnik fel, s láthatóan a győztes Messzer felé tartanak. - Jönnek már az amik leszámolni! A Messzer zuhanórepüléssel, éles fordulatokkal igyekszik egérutat nyerni; hamarosan eltűnnek a messzeségben. Csend lett, halálos csend. De lám! Közeledik egy magányos Messzer! Kidobja futóit, majd leszállás után ügyesen begurul a repülőteret övező fák közé. Pilótája kimászik a kabinból, lekapja fejvédőjét... - De hiszen ez Dezső! - kiált fel az egyik pilóta. Dezső ráül a szárnyra, s miközben lógatja a lábát, és izzadt homlokát törölgeti, őszintén kifakad: - Amindenit, de meleg volt! Hol vannak? Mindnyájan hozzáfutnak, leemelik a szárnyról, és annyi gratuláló kéz nyúl feléje, hogy két tenyere se győzi a szorításokat...