Eladó az egész világ (képes és [képtelen] hirdetéstörténet)

Eladó az egész világ! Azaz: az egész világ eladni akar. Valószínűleg az a bizonyos kígyó, aki miatt Ádámot és Évát kiűzték a paradicsomból, az emberiség történetének legelső eladója - és hirdetője - volt. Igaz, nem egészen a saját portékáját sózta a gyanútlan emberpárra, de az eladó nem mindig az üzlet tulajdonosa. A szóban forgó szapora beszédű kígyó mindenesetre szédelgőn feldicsérte egy bizonyos almafa gyümölcseit a többihez képest. Sajnálatos, hogy nem maradt ránk semmiféle adat arra nézvést, valóban szebbek lettek volna-e a bűnbeesés almái a korabeli átlaghoz képest. Vélhető, hogy nagyjából ugyanolyanok voltak. Az is lehet, hogy kisebbek, fonnyadtabbak, ízetlenebbek - tehát szükségük volt a verbális hirdetésre. A kígyónak sikerült eladnia az almát, pedig még egy valamirevaló hirdetési szlogenje sem volt. Ne feledjük: tiltott gyümölcsöt árult, az a legkönnyebb feladat (v.ö.: alkohol, drog, fegyver). Amióta van eladó, azóta van hirdető, s ennek megfelelően rendre akad vevő is. A közgazdaságtan törvényei szerint helyesebb volna úgy mondani: amióta van vevő, azóta rendre akad eladó is. Ám ez a viszony korántsem ilyen egyoldalú. A modern civilizáció története azt mutatja, hogy igen gyakran éppenséggel az eladó teremti meg a vásárlóközönséget, olyasfajta rendkívül változatos trükkökkel, melyeket közönségesen hirdetéseknek nevezhetünk.