Egy vadász naplójából

II. kiadás A négylábú barát Gyermekkoromtól fogva, amióta csak az eszemet bírom, állatok vettek körül. Családunkban az volt a szokás, hogy otthonunkban mindig éltek apró vadak vagy madarak, méghozzá teljesen szabadon. Az állatok iránt érzett gyermekkori vonzalmam későbbi életem folyamán is megmaradt. Állandóan vonzódtam a természethez, a vadászathoz. Amikor beiratkoztam az egyetemre, a biológiai fakultásra, szívesen ültem a könyvek mellett, de a szabadidőmet mindig a szabad levegőn végzett munkának szenteltem. Hej, de sokfelé jártam én! Vadásztam fogolyra meg hegyi pulykára a kaukázusi hegyek között. Azerbajdzsánban megismertem a francolin-ok életét, bolyongtam Lenkorany erdeiben, ellátogattam Ferganába, Kirgizia hegyei közé, jártam a Szir-Darjánál, teveháton felkerestem a Kizil-Kum-ot, megfordultam Kara-Kum délkeleti részein, az usszuri vidéken és hatalmas hazánk sok más nevezetes vidékén. Utazgatásaim során főleg a madarak érdekeltek. Minden nélkülözést és fáradságot szívesen vállaltam azért, hogy megismerjek egy kevéssé ismert madarat, hogy megfigyeljem életét a természetben, hogy néhány példányt megszerezzek gyűjteményem számára. Nagyon vonzott a szabadban végzett munka, de az emberek - még a hozzám legközelebb állók is - terhemre voltak ilyenkor. Hiszen minden embernek megvannak a maga szokásai. A természet ölén akkor éreztem magam a legjobban, amikor egyedül voltam és tudtam, hogy senki sem zavarhatja megfigyeléseimet.