Egy fiúgyermek irodalmi érdeklődésének alakulása 2-10 éves korig

Dr. Tóth Béla (1913-2009) munkája egy pszichológiai célú napló, sajátos műfajt képvisel a pszichológiai szakirodalomban. Egy kissé olyan, mint a szépirodalomban a tényregény. A szerző széles körű tanári, kutatói tevékenységet folytatott. Magyar nyelv és irodalom, történelem valamint testnevelés szakos tanári oklevelet szerzett, majd az Apponyi Kollégiumban pedagógia-filozófia tanári diplomát. Két éven át a bécsi Collegium Hungaricumban volt ösztöndíjas, s közben az egyetem Pszichológiai Intézetében dolgozott. Nyelvpszichológiai kísérleteket végzett, melyeknek eredményeit egy sajátos karakterológiai munkában foglalta össze Beszéd, jellem, személyiség címen. Tanított Jászberényben, Kolozsvárott, Debrecenben és Budapesten. Kiterjedt tudományos szervezői és közéleti tevékenységet folytatott. Számos szakkönyvet és tankönyvet írt. Ami azonban szinte egész pályafutását végigkísérte, az a gyermekek irodalmi érdeklődésének kutatása volt. Ennek egyik legeredetibb termését tartja kezében az Olvasó. Ez a könyv saját gyermekének, Csabának a fejlődését kíséri végig kétéves korától kezdve 10. évébe lépéséig, amikor a mesék birodalmából végleg átlépett a valóság világába. A szerző vizsgálati módszere - a természetes családi környezetben maximális pontossággal és részletességgel elvégzett megfigyelés és tényrögzítés - sokszempontú adatértelmezést tesz lehetővé. Bár a kutatási témája egy pontosan körülhatárol ható konkrét pszichológiai részfunkció - az irodalmi érdeklődés - Tóth Béla professzor mindig az egész személyiséget, környezetével együtt figyeli meg. Az érdeklődés tüneteiként egyaránt rögzíti a vizsgált személy mozgásait, szóbeli, érzelmi megnyilvánulásait, különböző szokásainak kialakulását. Két és fél éves korára megtanulja a könyvek óvatos, gondos kezelését s már igényli az elalvás előtti rendszeres felolvasást. A napló rögzíti az érdeklődést kísérő képzeleti és csírázó gondolkodási funkciókat, az ébredő kritikát, továbbá akarati, esetleg indulati megnyilvánulásokat. A naplóból kitűnik, hogy a pszichológus édesapa és társaként segítő édesanya egyszersmind szeretettel egyengeti a gyermek olvasóvá válását. Mindezt oly módon teszik, hogy ehhez csupán alkalmakat teremtenek, de a választás lehetőségét meghagyják gyermeküknek, aki a képeskönyvek széles skáláján halad végig, míg eljut az ifjúsági regényekig s rendszeres olvasóvá válik. A megfigyelések eredményei a gyermeki érdeklődés általános fejlődési menetét tükrözik - a szubjektív szakasztól a tárgyilagos szakaszig -, ugyanakkor markáns egyedi sajátosságokat is mutatnak. A napló ezeknek gazdag tárházát tartalmazza.