Egy csónakban

Az Egy csónakban kilenc alacsony sorból származó fiú portréja, akik az 1936-os berlini olimpián megmutatták a világnak, mi az igazi keménység. A gazdasági világválság éveiben kibontakozó hihetetlen történet középpontjában az a kimondatlan alapvetés áll, hogy a reményt a legnehezebb időkben sem szabad feladni. Az egyszerre felkavaró és lenyűgöző könyv a Washingtoni Egyetem 1936-os nyolcpárevezős olimpiai csapatáról szól, arról a csapatról, amelyik átformálta az evezősportot, és amerikaiak millióinak figyelmében fürdött. A kihívás, amellyel szembenéztek, az első pillanattól reménytelennek tűnt. A fiúk favágók, hajógyári munkások, farmerek családjából származtak. Sorra meg kellett küzdeniük az elképesztő fizikai és pszichés nehézségekkel, majd mindezek tetejébe külön csatát kellett vívniuk a sportágat hosszú ideje uraló keleti parti elitcsapatokkal, bankárok és szenátorok fiaival. Bár a kötet az együttes erőfeszítés krónikája, elsősorban Joe Rantz életén keresztül mutatja be az eseményeket, aki tizenévesként család és kilátások nélkül azért veti bele magát az evezésbe, hogy helyreállítsa lerombolt önbecsülését, valamint hogy megtalálja helyét a világban. A múlt démonjai, a gyötrelmes családi háttér és a pusztító szegénység szorításában Joe tisztán látja, hogy csakis akkor maradhat diák, ha helyet kap az egyetem elsőéves evezőscsapatában. A fiúkat egy titokzatos, rendkívül elszánt edző válogatja össze és egy különc angol csónaktervező segíti, ám ami nyertes csapattá kovácsolja őket, az leginkább az egymás iránti elkötelezettségük. Miután végre megszerzik az olimpiai indulás régóta áhított jogát, életük legnagyobb kihívásával kell szembenézniük: az 1936-os berlini "náci" olimpián Hitler és társai figyelő tekintete előtt kell versenybe szállniuk a bivalyerős német és olasz csapattal.