Ég Föld Emberek

Búzás Huba Ég Föld Emberek című lírai eposztrilógiája nem egyszerűen könyvújdonság, hanem a szó eredeti értelmében napjaink valódi nouveauté-ja - szemléleti, szerkezeti, nyelvi, műfaji és verstani formáit tekintve egyaránt. A viszonylagos ismeretlenség homályából hirtelen előtűnt, a magas irodalom egén pár év alatt végig száguldó - egyébként többkötetes - szerző önmagában is egyedülálló jelensége a magyar irodalomnak. Égi kupolánk, Föld! Föld! - vesztőhelyünk, valamint Mentsétek meg... című - egyenként önállóan is értelmezhető - lírai eposzainak ezen második kiadása pedig egységes szerkezetbe foglalt (nemzetközi érdeklődésre is számot tartó!) gigantikus alkotás. A trilógia első kötetében egy balkáni társas autóút, a másodikban egy súlyos hasműtét utáni állapot lázas fetrengéseinek, a harmadikban temetői sírok felnyitása hamleti jelenetének történetét olvashatjuk. Magasságokat és mélységeket, mindennapjaink tragédiáit hordozó tudatvilágunk lírai elbeszélései. Álmaink és ébrenlétünk "pokolkapui" mögött az emberiség kozmikus történetének, írott és íratlan történelmének - szenvedéstörténetének és diadalútjának - irodalmának és művészetének látomásai hömpölyögnek, örvénylenek - a poéma megkettőzött alkaioszi versszakai hullámverése közepette. S minderre a világmindenség felfoghatatlan Abszolútuma, sugárzása vet fényévek sebességével pillantásokat, majd árnyéka borul égre, földre, emberekre.