Edgar Degas

Nincs az enyémnél kevésbé spontán művészet...az ihletet, spontaneitást, temperamentumot nem ismerem. Gyönyörű másolni, amit látunk, sokkal jobb azonban azt rajzolni, ami csak emlékeinkben él. Mert az ilyen átváltozás során a fantázia közreműködhet, így csak azt adjuk vissza, ami megfogott bennünket, vagyis a lényeget. Valóban bátorságra vall rátámadni a természet nagy síkjaira és vonalaira, és gyávasága annak teljességében vagy részletein erőszakot tenni. A rajz nem forma, csupán a forma egyik látásmódja. Az embereket természetes és rájuk jellemző beállításban kell megörökíteni, főleg arra ügyelve, hogy a modell ne csak testhelyzetét, hanem arckifejezését is szabadon választhassa meg. Az operában minden hamis: a fény, a díszlet, a táncosnők hajviselete, arckifejezése és mosolya - ami igaz, az csupán az emberi csontok felépítése, a mozgás, az arabeszk zűrzavara. Táncosnők festőjének neveznek; nem értik, hogy a balerina-téma csak ürügy volt számomra, hogy gyönyörű ruhaanyagokat és mozdulatokat festhessek. Nem akarok gyászbeszédet a síromnál, mondják csak azt: szerette a rajzot.