Doktorgyár

A Doktorgyár valódi nagy regény. Holott nem akar az lenni. Nem előzmények nélküli az amerikai irodalomban. Rokonságban van Heller klasszikus remekével, A 22-es csapdájával: itt is balfékek gyülekezete munkálkodik valamilyen homályos cél érdekében üresfejű és korrupt főnökök alatt (John Updike). Ám leginkább a nagy filmélményre, a M.A.S.H.-re emlékeztet: annak abszurditását jeleníti meg békeidőben. Színtere egy modern amerikai kórház, annak minden "átkozott" technikai vívmányával és gépiességével. Hősei - orvosok, gyakornokok, nővérek, orvostanhallgatók - járják itt hippokratészi kálváriájukat: odaadásukat vagy annak maradékát, segíteni akarásukat töri meg a tehetetlenség és a halál könyörtelensége. Tankönyvízű tudásuk, emberi bizonytalanságuk, le nem küzdhető indulataik okán állandó a rettegésük: minden szakmai tévedésük egy emberéletet tesz végessé. Három dolog szolgál kitekintésül a kórház kolostorian elvarázsolt birodalmából: a szex, az ifjúkori nosztalgia és a kosárlabda jelentik az elveszett napsütötte tájakat. Bár húsz éve megírta a ma pszichiáterként tevékenykedő író az akkor botrányosnak minősített könyvét, aktualitása ma még elevenebb: a közegészségügy világszerte válság felé tántorog, agyonhasznált, drága. A sajtója pocsék: az újságokban megjelenő orvosi műhibák a maradék bizalmat is megrendítik iránta. Az azóta több mint hárommilliós példányszámban megjelent könyv azonban felmutatja a megismerés folyamatának hősiességét és megrendülését is. Vigaszként mindenkinek, aki hisz a gyógyulásban és gyógyításban.