Doktor Valaki tévelygései

Fülszöveg 1986 nyarán - meglehetősen gondterhelt időszakomban - találkoztam először Doktor Valakivel. Jólesett vele találkoznom, mert körülményei nagyon hasonlóak voltak az enyémekhez: osztozhattunk a bajban. Csakhogy ő gyöngéd öniróniával és iróniával reagált azokra a gondokra és megpróbáltatásokra, amelyeket én hajlamos lettem volna már-már dramatizálni. Nagyvonalúságát, (látszólagos) kívülállását nem csodálom, hiszen ő, velem ellentétben, doktori címet visel, és ha szerényen tagadja is személye jelentőségét, a nevét, mármint azt, hogy Valaki, nagybetűvel írja. Igaz, hogy olykor gyámoltalanul, esetlenül viselkedik (akárcsak én), de szerzett vagy vele született bölcsessége lehetővé teszi számára, hogy felülemelkedjék olyan problémákon, amelyek engem néha megbéklyóznak. Szereti a költészetet, foglalkozik is vele, de maga nemigen ír verset - én írom versbe őt. Az első találkozás utn körülbelül fél éven át szinte úton-útfélen belebotlottam Doktor Valakibe, úgy is mondhatnám: majdnem mindig arrafelé bolyongott, tévelygett, amerre én tévelyegtem. S én szorgalmasan lejegyeztem, amit csak tudtam e tévelygésekből. Hősöm nem mindig nevezte néven az általa felidézett személyeket vagy eseményeket - de tulajdon reflexióit szinte tollba mondta nekem. Aztán egy szép napon cserbenhagyott. Talán pontatlanul idéztem olykor a szavait? Talán csak ráunt a társaságomra? Nem tudom. De remélem, egyszer még visszatér. Tartalom A fogadás 5 A megmentő 7 A kaméleon 10 A csemetediófa 13 A nézés 17 A közjáték 20 Az idézet 23 A mindennapi 26 A közkatona 28 Az éhezés 31 30 óra 35 A pásztoróra 41 A helyettes 45 Az orvos 49 A férfi 52 Ültessetek gyümölcsfát 58 Hedvig a szociális otthonban 61 A lényeg 64 A röpülés 69 A temető 73 Á. G. szívenlőtt nyárfája 78 Krasznahorka 81 A vendég 87 WC-folklór 90 Az ünnep 93 Napkelte-napnyugta 95 A rigó 96 A hulla 99 A szerző 102