Dicsértessék

Arcodat keresem, Uram, Istenem! Pléhre festett Krisztusok, Máriák, Angyalok. A Nap felé fordítják arcukat. Mozdulatlanul néznek a sugárzó fénybe. E könyv anyagát 1973 és 2013 között fényképeztem. A népi vallásosság nagyon ritka, pusztulásukban is megkapó emlékei az elmúlt évtizedekben megfogyatkoztak, s országnyi területről csak néhány maradt fenn. Mára elkopott a tiszteletük, a megbecsülésük. Pedig mennyi fohász és könyörgés hangzott el a keresztek előtt, s mennyi imát hallgatott meg az idők során! Egykoron benépesítették az egész Kárpát-medence magyarlakta falvait utak kereszteződésében, gabonaföldeken, szőlőhegyek lábánál, faluk szélén, templomkertekben temetőkben... Megkapó történetek, csodás események vagy járványok fűződnek ezeknek a kereszteknek az állításához. Megragadó e névtelen mesteremberek hite, amellyel megalkották művüket. Szinte érezni megindultságukat, ahogy az anyagot megformálták, igyekezetüket, hogy pontosan azt az ,,igazi Krisztust - Máriát" ábrázolják, akit az evangéliumból megismertek, akivel szenvedésében együtt éreznek, akit siratnak és akit szeretnek. Ezek a Krisztus- és Mária-arcok az egykor élt emberek arcai, egy távoli múltból néznek ránk, s üzenetül hagyják örömüket, bánatukat, szenvedésüket. Hitről, belső csöndről, a lélek csöndjéről vallanak, meditációra késztetnek." Olasz Ferenc