Dialógus a kimondhatatlanról - A dialog about the inexpressible

Előszó Nádler István és Sara Berti közös kiállítását a két különböző szakaszban járó alkotói pálya viszonylatában könnyen beilleszthetnénk egy bináris konstrukcióba, ám ez nem segítene a művek kapcsolatának megértésében, amelynek összekötő erejét nem a lokális különbözőségek, hanem az egyetemes azonosságok adják. Akárcsak Sara Berti egyik szobrának (Párhuzamos) két síkja, a két művész párhuzamos univerzuma is egy pontban találkozik, a perspektíva szabályaival ellentétben nem a távolban, hanem itt és most, a kiállítóhely által kijelölt térben. Nádler István tempera-olajkréta grafikáit és Sara Berti bronz kisplasztikáit nem a nyelv teoretikussága, hanem a cselekvés aktusa határozza meg, az a lendület, amely megfoghatatlan energianyalábokat transzformál a két-, vagy háromdimenziós tárgy médiumává, a létrejövés performatív természetét modellezve a létezés statikusságával szemben. Deleuze és Guattari szerint ,,a vonal nem két pontot köt össze, hanem különböző pontok között szalad, megkülönböztethetetlenné téve azokat", így a vonal ,,diagonálissá válik, kitörve a horizontális és a vertikális fogságából"