Dal a tűzpiros virágról + A hét sovány esztendő

Dal a tűzpiros virágról:A faúsztató tulajdonosok versenyéről szól Linnankoski regényének legizgalmasabb jelenete, a zuhatag hőséről, Olaviról, aki bátorságával hódítja meg a legszebb leány szívét. A csapongó képzeletű, szép beszédű, vidám legény sok leány szívét rabolja el, miközben a zuhatagos finn folyókon úsztatja a fát. Szerelem mindig rövid életű, és csak a bánat meg a csalódás marad nyomában. Végül rátalál Küllikkire, az igazira, akit azonban csak akkor tud megnyerni, amikor felhagy a vándorélettel. Linnankoski, a századforduló legnagyobb finn írója, a szerelemről - a tűzpiros virágról - írja ezt az édes-bús regényt: a fiatal szíveknek szóló örök történetet. Heltai:A hét sovány esztendő: A címben olvasható gránátost roppant kedvező hírek előzik meg.- Hála fejlődött operette-viszonyainknak, ma már a legkisebb gyermek is tudja, hogy a gránátos szép ember volt és Nürnbergből jött lovon, azután valami bonyodalomba keveredett egy hercegnővel stb. stb. Azt azonban, hogy a gránátos miért ment Nürnbergbe és mit csinált ott, fájdalom, csak igen kevesen tudják, pedig a gránátos viselt dolgai fölöttébb említésreméltók. A gránátost ugyanis polgári nevén Smicinek hívták. Igen hosszú fiú volt ő, aki eredetileg a Schmidt Sándor névre hallgatott, ő azonban angolosan Smithnek írta és Smicnek ejtette ki önmagát. A Smic névből a baráti gyöngédség csinálta a Smicit, ez a kedveskedő kicsinyítés igen jóleső ellentétben állott a fiú hosszúságával