Csontfehér pengék között

Anyanyelvem szeretete és tisztelete "kényszerített és kényszerít" az írásra. Anyanyelvem miatt, anyanyelvemért fordítok a magyar- és világirodalomból. Kétnyelvű vagyok! Az egyik nyelvet szeretem, mint anyámat, a másikat tisztelem, mint apámat. Mindkettőhöz úgy kötődöm, mint szüleimhez: alázatos tisztelettel és feltételnélküli szeretettel. Mindkét kultúrámhoz és nyelvemhez ragaszkodom, mind szüleimhez: a két nyelv és kultúra függésében élek és írok. Kultúrámnak e két alkotó eleme: cigány múltam, hagyományaim, anyám nyelve, vérmérsékletem, habitusom, az európai környezetben stigmaként viselt rasszjegyeim, és a Magyar Szülőföldemhez való ragaszkodásom, gondolkodásmódom, történelmi tudatom, második anyanyelvemhez való elválaszthatatlan kötődésem; a magyar nyelv és kultúra mint a mindennapi kenyerem szószerinti szeretete: Haza-fiúi érzésvilágom, biológiai és pszichológiai értelemben egyaránt szervesen egyet, egy egészet, engem hozott létre. Péli Tamás festőművész barátom (Ő is Cigány-Magyar) azt szokta mondani, hogy mirajtunk két aranypánt van. az egyik a cigányságunk, a másik a magyar kultúra. Egyikről sem vagyunk hajlandók lemondani. Cigány-Magyar vagyok. Múltamban, jelenemben és jövőmben is az akarok maradni. Cigány-Magyar vagyok nyelvemben, kultúrámban, béketűrésemben, harcaimban, szerelmeimben, gyűlöleteimben, szeretteimben és ellenségeimben. Cigány-Magyar költő és műfordító.