Csöndes vizeken

Soha nem készült fotósnak. S aztán mégis az lett, világhírű fotográfus. S gyanítom, szülőföldjét sem hagyta volna el tán soha, ha sorsa - ki tudja, lehet, kifürkészhetetlen akaratú, szeretett Bagolyszeműje - úgy nem akarja. Meg persze a történelem, mely valami tragikus-groteszk időzítéssel mindig éppen ott kavart vihart, ahol épp megtelepedett, ahol épp végleg berendezkedett - volna. Először tanári pályájának mondott búcsút, amikor a börtön elől Csehszlovákiába menekült, onnan már az újságíró-műfordítót hajtotta tovább a müncheni paktum forgószele, Finnországból újra haza a II. világháború s vele az ország megszállása hozta, innen vissza Finnországba a bizalmatlanság vitte a forradalom leverése utáni időben, onnan Svájcba egy szovjet jegyzék, melynek már puszta ténye elég volt ahhoz, hogy fölriassza benne a menekülő ösztönt.. Göncz Árpád előszava 5 Szerkesztői előszó 7 1956 karácsony vigíliáján Helsinkibe érkeztünk... 9 Nem kalandvágyból indultam el... 67 Hazatértünk hát Suomiba... 179 Ha folyóvíz volnék... 245