Csízrapszódia

A csíz szerény énekese a fenyveseknek, nyíreseknek, a Szent István körúton azonban igencsak kuriózumnak számíat. E vérbeli erdei madarakat a nagyváros közepén tartani, rabságban és mégis szabadon, s szemünkből, dalukból, rebbenésükből olvasva parányi lényükhöz közel férkőzni nem mindennapi madarászati kaland. A neves író maga vette védőszárnyai alá könyvének hőseit, és a történet négy esztendeje - két madáröltő - alatt egy szál hímje és nősténye tekintélyes létszámú családot alapított, eseménynaplója mulatságos és megindító epizódokkal tarkított, fordulatos családregénnyé terebélyesedett. Egy csízcsalád regényévé, amely éppúgy magával ragadja az ember-állat kapcsolat mindennapi csodáiban gyönyörködni tudó olvasót, mint a gyakorlati tapasztalatokra kíváncsi amatőr madarászt, s amely valami megfogalmazhatatlan egyszerűséggel világítja meg, milyen hangulat és életbölcsesség, rezignáltság és lelkes odaadás mondatja az íróval, hogy "egyfolytában és zavartalanul csak madarakat szerethet az ember".