Csillagod a becsület

A dél felé kerekedett szél estére ugyancsak nekibátorodott. Gonosz szél volt, oldalba kapta, úgy zargatta a tengert. A nyílt tengerre kimerészkedett halászok féltek tőle. Azt a furcsa nevet adták neki, hogy ,,garbi". Senkisem tudta, honnan került a szó a Kaukázus partvidékére. A ,,garbi" alattomos és előfordul, hogy egyszerre csak parti szél lesz belőle; jaj akkor a halászbárkáknak és csónakoknak a felbolydult tengeren. És valahányszor kis halászjármű roncsát mossa ki a víz a bolgár vagy román parton, tudvalevő dolog, hogy a Szovjet-Kaukázusból odavetődőtt önkéntelen vendégek azok, a ,,garbi" áldozatai. Aznap reggel a halászflottilla, a ,,vataga" vígan kelt útra. Az emberek közt ott volt apám, Iván Lagunov és két bátyám is, Matvej és Ilja. Én, a nyolcéves, kicsi voltam még ahhoz, hogy magukkal vigyenek, így hát irigykedve néztem elindulásukat, mikor a csónakok, sokszínű tatjukkal, a szemcsés fövényen és a tarka kavicsokon csikorogva ráfutottak a zöldes habokra. Matvej bátyám, aki akkoriban mult tizenegy, az öreg ,,Medúzá"-ra került, apám pedig még nem egészen tízéves Ilja bátyámmal a második csónakra. Anyám félénken kérte apámat, hogy ne vigye magával a fiúkat, de apám kézenkapta őket és sietett velük a csónakokhoz. Matvejt átadta Nikolának, egy fiatal és szerencsés fickó hírében álló bolgárnak, Iljuskát pedig hagyta, hogy osupaszon végighasaljon a ragyogóan tisztára sikált, sárga dióhoz hasonló ,,Kolja Rudnyev" kormánya mellett. Vissza Tartalom Első rész 3 Második rész 74 Harmadik rész 164 Negyedik rész 238