Csendes Don I-IV.

Szélesen, lustán, fenségesen hömpölyög a kozákok kedves folyója, a csendes Don. Büszke nyugalmával, kedves derűjével, sötét örvényeivel, szilaj áradásával mintha jelképe volna népének. Ennek a százados hagyományok, új vágyak és igazságok formálta népnek a fia Grigorij Melehov, Solohov nagy regényének hőse. A háború véres céltalanságában felébred benne a vágy egy emberibb világ után, de ezer szál köti a múlthoz, egy idejét múlta társadalmi rendhez. Az író nagy erővel ábrázolja töprengéseit, vívódásait, bukásait és győzelmeit, hányódását forradalom és ellenforradalom között. Világok vajúdása közben bontakozik ki mesterien megrajzolt szerelme egy kozák asszony, Akszinya iránt. Solohov hatalmas korképet festő regényét méltán mondják a kozákság hőskölteményének, s állítják Tolsztoj nagy regénye, a Háború és béke mellé, méltán kedvelte meg a magyar olvasó Makai Imre kitűnő fordításában.