Csángómagyar népballadák

Az Ószékely népballadák című összesítő válogatás után a Csángómagyar népballadák e kötete a magyar balladaköltészet másik jellegzetes és gazdag tartományának költői értékeiről szeretne áttekintést kínálni népköltészetünk barátainak. E vállalkozással régi adósságot igyekszem törleszteni, hiszen a beavatott szakemberek fölöttébb szűk körén kívül a szélesebb olvasóközönségnek mostanáig nem volt lehetősége a csángó balladák együttes megismerésére. Ne feledjük: a csángó balladaköltészet szebbjeit kisebb-nagyobb számban eddig is olvashatták az érdeklődők. Gondoljunk azokra a szép kivitelű, szépirodalmi jellegű általános magyar balladaválogatásokra, antológiákra, amelyek az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb számban közöltek csángó balladákat is, ezek azonban szétszórva, kellő hangsúly nélkül, némelykor szinte észrevétlenül rejtőztek a többi néprajzi táj balladái között, így az egységes áttekintésre nem adtak lehetőséget; az ilyen antológiák különben sem törekedhettek az összes csángó balladatípus bemutatására. Arra törekedtem, hogy valamennyi olyan csángómagyar balladatípus, amelynek teljes és szép változatát sikerült eddig összegyűjteni, ebben a kötetben képviselve legyen. Ám ezúttal elődeinknél is tovább lépve, az Ószékely népballadák után, ismét azt a merész célt tűztem magam elé, hogy e válogatás a csángómagyar balladaköltészet minden értékét és szépségét összesítse. Ami ezen kívül maradt, az vagy csak ismétlése, vagy gyengébb fogalmazása legyen ugyanezeknek a balladáknak? Másfélszáz évi gyűjtőmunka esszenciája egyetlen kötetben? Vajon sikerült-e vagy egyáltalán sikerülhet-e egy ilyen elképzelést megvalósítani? Ezekre a kérdésekre nem én, hanem a szakemberek és az olvasók hivatottak válaszolni.