Clausewitz

,,A háború a politika folytatása más eszközökkel" - a háború és a politika viszonyának ez a klasszikus meghatározása szállóigévé vált. Akitől származik, Carl von Clausewitz porosz tábornok (1780-1831), a Napóleon elleni háborúk egyik vezető személyisége, a kor legkiválóbb hadi elméletírója volt. Főműve - A háborúról - első megjelenése óta számtalan új kiadást ért meg. És a munkássága iránti érdeklődés napjainkban se csökkent, sőt egyre erősödőben van olyannyira, hogy egyes kutatók valóságos ,,Clausewitz-reneszánszról" beszélnek. És nemcsak katonák, de politikusok, politológusok, szociológusok, filozófusok, a rendszer-, a döntés- és a játékelmélet művelői is olvassák és elemzik műveit, szerzőjüket a modern praxeológia (cselekvéselmélet) egyik legjelentősebb előfutáraként tartva számon. Azzal pedig, hogy a háborút ,,nem zavartalan oksági kapcsolatnak", hanem ,,valószínűségi folyamatnak" látta, s az ilyen ,,bizonytalan helyzetben" való értelmes döntés lehetőségét kutatta, a mai filozófia egyik legfontosabb problémájának megoldásához adott hasznos indításokat. Perjés Géza művében - az első magyar nyelvű Clausewitz-monográfiában - a nagy hadtudós elméleti munkásságának egzakt, tudományos elemzése alapján akarta megérteni a háborút, és ezen a módon szeretné olvasóival is megértetni. S ugyanakkor ,,elkerülni a hatalmas Clausewitz-irodalom nagy részét jellemző közhelyeket, sablonokat, szőrszálhasogatásokat, a bálványozást, de persze az értetlen kritikát is".