Büszke szív

- Susan Gaylord férjhezmegy! Olyan tisztán hallotta, mintha mondta volna mellette valaki. Talán a fák köröskörül? Vagy a kismadár az óriás szil tetején, a közelben, ahol együtt sétáltak, Mark meg ő, az erdőmélyén...? A koratavaszi kis patakocska éles, vékony hangon lármázott mellettük és Mark mély hangon, csöndesen, szinte alázatosan kérdezte: -Susan... akarnál - tudnál a feleségem lenni? Ó, előre tudta, hogy Mark erre a napra és erre az órára tervezte a vallomást. Meglepetést nem várt ettől a fiútól, akit azóta ismert, hogy egy közeli farmról kisdiák korában idekerült. Nyurga volt, félénk. Együtt mentek az iskoláig és haza is. A leány mindíg vidám volt és csinos, a fiú nagykezű, kicsit félszeg, de mindig elől járt a sok fiú között, akik közeledtek hozzá... Nagyon jól érezte Susan, hogy első naptól fogva tetszik neki. - Úgyis férjhez akarok menni, - mondta neki ott az erdőben, hátravetve a fejét. - Ha pedig férjhezmegyek, csak neked leszek a feleséged."