Büntetőjogi kérdések az információk korában

A jogtudomány több a pozitív jog normáinak a vizsgálatánál: a társadalmi jelenségeket azok összefüggéseiben is vizsgálja, s akkor tölti be jól a feladatát, ha a pozitív joggal szemben egyre magasabb elvárásokat támaszt. Így válik igazi proaktív tudománnyá. Könyvünk e szemléletben fogant, és egy új társadalmi környezet, a digitális ökoszisztéma büntetőjogi vonatkozásait vizsgálja. E környezet bizonyos jelenségeit már ismerjük (ilyen a cyberbullying). Más a helyzet azokkal a jelenségekkel, amelyek még mindig csak jósolhatók, jogágunknak azonban fel kell készülnie arra, hogy a technikai-technológiai fejlődés hirtelen éri el azt a szintet, amely esetében a szabályozatlanság immár joghézagot is jelent egyben. A mesterséges intelligencia (MI) büntetőjogi vonatkozásai esetében ez valójában már a küszöbön áll. A probléma az, hogy a büntetőjog-tudomány jelenlegi paradigmarendszerében, a hatályos dogmák mentén ez a kérdés úgy tűnik, nem igazán vizsgálható. Szemügyre kell tehát venni az MI ontológiai, filozófiai, teológiai vonatkozásait is. Ennél azonban tovább is megy a tanulmány: a szerzők nem tudtak megszabadulni kodifikátori múltjuktól, s egy jelenleg még egyedülálló gondolatkísérlet erejéig e kötetben vitára szeretnék bocsátani az általuk megalkotott modelljogot is.