A magyar vádalku - Egyszerűsítés a büntetőeljárási törvényben

Mi az a vádalku? Van Magyarországon vádalku? Jogosan hívjuk az egyezséget vádalkunak? Szükség van egyáltalán vádalkura? Miért nem tud áttörni a büntetőjogi egyezség alkalmazása? Hogyan illeszthető be a vádalku a magyar jogalkalmazásba? Mi a leginkább alkalmazott vádemelési forma? Iratok alapján hozható büntető ítélet? Ki jár jobban, aki beismer vagy aki hallgat? Informalitás? Tisztességes eljárás? És hogyan jutottunk el idáig? A szerző ilyen és ehhez kapcsolódó kérdésekre keresi a választ A magyar vádalku c. könyvében, amely az Egyszerűsítés és gyorsítás az új büntetőeljárási törvényben - Törekvések és ellenhatások a gyakorlatban című doktori dolgozatán alapul.

A könyv az egyszerűsítés és gyorsítás elmélete mellett a gyakorlatot is bemutatja, mivel az eljárásjog a gyakorlatban érvényesül és az elmélet a gyakorlat nélkül nem értelmezhető. A szerző oktatóként és ügyvédként is alaposan körbejárta az elméleti elképzeléseket és a gyakorlatban érvényesülő szempontokat, különös tekintettel az eredeti jogalkotói szándékra.

A könyv jól kidolgozott, fogalmi rögzítéseket tartalmaz, ezért az elméleti szakemberek mellett az érdeklődő hallgatók számára is segítség lehet például évfolyam vagy szakdolgozat írásához. Remélhetőleg a tartalom a jogalkalmazók számára is hasznos, mivel bemutatja az egyes konszenzuális (megegyezéses), illetve gyorsító jogintézmények szabályozása mellett a tényleges megvalósulásukat is, statisztikákkal, bírósági gyakorlattal és tapasztalatokkal alátámasztva. A büntetőügyekben eljáró védő ügyvédeknek rendkívül fontos a konszenzuális rendszer megfelelő mélységű ismerete, amely nélkül a terheltet nem hozhatják döntési pozícióba. A könyv a vádalku jogtörténeti összehasonlító részében az amerikai vádalkuval, mint angolszász példával és a német megegyezéssel, mint kontinentális példával foglalkozik, melynek során számos érdekesség is előkerül. Gondolta volna, hogy a szesztilalom idején terjedt el a vádalku alkalmazása? A nemzetközi kitekintés, de akár a gyorsított eljárások ügyvédi tapasztalatai is, izgalmas olvasmányt ígérnek a téma iránt érdeklődő nem szakmabeli olvasóknak is. Ne feledjük: a téma ismerete minden büntetőügyben előkerül, hiszen a konszenzuális eljárások az elmúlt években a rendes eljárást megelőzték, így a büntetőügyek kimenetele nagyrészben függ az eljárási lehetőségek ismeretétől.

Ajánló:

A kontinentális büntető eljárási rendszerek a XX. század végén egyre szélesebb körben vettek át az angolszász jogrendszerből olyan megoldásokat, amelyek az eljárások felgyorsítását szolgálták, és ezen keresztül az igazságszolgáltatás hatékonyságát kívánták növelni. Kétségtelen, hogy az angolszász - és különösen az amerikai büntetőügyek felgyorsításának leghatékonyabb intézménye a vádalku, amelyet az ügyek elsöprő többségében alkalmaznak.

A magyar jogalkotó már 1998-ban a "tárgyalásról lemondás" jogintézményével, majd 2017-ban az "egyezség" elnevezésű külön eljárással szándékozott meríteni az angolszász tapasztalatokból. Kelemenné Csontos Laura tanulmánya részletesen bemutatja a magyar "vádalku" történetét, és azt is, hogy miért nem tudott a jogalkotói szándék megvalósulni.

Hack Péter