Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig

A vásárcsarnoknak mint épülettípusnak és intézményrendszernek a története mindenhol a városi fejlődéshez kapcsolódik. A kereskedelmet szolgáló létesítmények a legrégebbi közösségi épületek közé számítanak az építészet történetében. A polgárosodáaal, a városi élet kialakulásával elszakadt egymástól a mezőgazdasági termelés és a fogyasztás. Hosszú évszázadokon át a piac és a vásár alkalmas volt arra, hogy az élelmiszer-elosztás helye legyen. A többmilliós nagyvárosok kialakulásával azonban újfajta szervezett keretekről kellett gondoskodni. A lakosság létszáma olyannyira megnövekedett, hogy a település és a környék már nem tudta ellátni a városaikat. (Angliában ehhez már az egész ország is kicsinek bizonyult, és a teljes élelmiszer-ellátást kellett az új intézményhálózattal megoldani.) A korábbi kereskedelmi létesítmények erre nem voltak alkalmasak, már nem arról volt szó, hogy különféle üzleteket hogyan helyezzenek el egyetlen épületben. A XIX. századi vásárcsarnokok nem egyszerűen fedett piacok: a nagyvárosokban olyan épületek építése vált szükségessé, ahol az ősi funkció - az élelmiszervásárlás - tereit az új követelményeknek megfelelően alakítják ki. A XIX. századtól a közlekedés fejlődésének köszönhetően az élelmiszerek hajón, vasúton távolra szállíthatók. Angliát, Franciaországot és Németországot a gyarmatokon megtermelt élelmiszerekkel látták el. Ehhez azonban meg kellett szervezni az áru fogadását, elosztását, nagybani értékesítését és minőségi ellenőrzését. Ki kellett építeni a megfelelő kiskereskedelmi hálózatot. Ez a korábbitól teljesen lenyűgöző intézményrendszer megszervezését és felállítását igényelte. Európa legjelentősebb nagyvárosaiban ekkor és ezért épült ki a városlakók ellátását szolgáló vásárcsarnok hálózatot. Jóllehet a vásárcsarnoknak vannak előzményei - az ókori Róma vásárcsarnokai, a középkori posztócsarnokok, az iszlám világ bazárjai stb. -, a XIX. századi ipari fejlődés hívta életre. Ez ugyanis olyan nagy fesztávolságú tér, amilyen kizárólag az ekkor megjelenő új építési anyagok - a vas és a vasbeton - alkalmazásával lehetett építeni. Ez az új technológia új funkciójú épületek (pályaudvarok, gépcsarnokok, kiállítási pavilonok stb.) létesítését is segítettte. Közéjük tartozik a vásárcsarnok is, amely a XIX. század egyik legjellegzetesebb épülettípusa. Vissza TARTALOM Bevezetés 7 Vásárcsarnoképítés Európában 7 Piacok és vásárok Pesten és Budán 13 A budapesti vásárcsarnoképítés előzményei 14 A Központi Vásárcsarnok 19 A Sóház-telek 19 A tervpályázat 20 A terv 23 Az építkezés 26 A csarnok szerkezetei és építői 27 A csarnok funkcionális felépítése 30 A vásárcsarnok megnyitása 31 A vásárcsarnok rendje 42 Az első évek 47 Átalakítások 1945-1991-ig 52 A helyreállítás: 1991-1994 52 A kerületi csarnokok 57 A kerületi csarnokrendszer 57 A II. számú vásárcsarnok - Rákóczi tér 60 A III. számú vásárcsarnok - István (ma Klauzál) tér 64 A IV. sz. vásárcsarnok - Hunyadi tér 77 Az V. számú vásárcsarnok - Hold utca 90 A VI. számú vásárcsarnok - bomba (ma Batthyány) tér 91 A belvárosi vásárcsarnok 95 A meg nem épült csarnokok 98 A döbrentei téri vásárcsarnok 98 A krisztinavárosi csarnok 98 Csarnok a Várban 98 Budapest újabb vásárcsarnokai, piacai 99